Sylvia Glendová szlovák kormányszóvivő rövid írásos nyilatkozatban közölte: Robert Fico miniszterelnök a magyar politikusok egyetlen olyan kijelentésére sem hajlandó reagálni, amelyek kormányát bármilyen módon összefüggésbe hozzák a fasizmussal. „A Szlovák Köztársaság kormánya az ilyen provokációkra nem fog elhamarkodott módon reagálni”, Robert Fico miniszterelnök – a szóvivő szerint – felteszi a kérdést Bugár Bélának, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének, hogy az MKP vezetőjének vajon „muszáj-e nap mint nap együtt élnie olyan kormánypolitikával és retorikával, amely már- már a fasizmussal határos?” Bugár Béla az MTI-nek azt mondta: értelmezhetetlen mondatokra nem kíván reagálni. Bugár nem pontosította, hogy Németh Zsolt mely nyilatkozatáról lehetett szó a szlovák fél szerint, az InfoRádió hírportálján megtalálható a fideszes politikus egy vasárnapi nagyváradi, az V. Magyar Református Világtalálkozón adott nyilatkozata, amelyben úgy vélekedett, hogy „a »fasizmus határait« súroló szlovák kormányzati politikával kell szembenézniük a szlovákiai magyaroknak.” /Folytatódó zavarok a magyar–szlovák viszonyban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./
2009. december 15.
Duray Miklós ügyvédje útján megóvta egy pozsonyi bíróság döntését, amely végrehajtási utasítást adott ki ellene amiatt, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnöke magyarul kért bocsánatot a Szlovák Nemzeti Párttól (SNS), amiért egy budapesti rádióműsorban sértőnek minősített kijelentést tett rá. A bíróságnak két hónapja van arra, hogy döntsön az óvásról. A magyar politikus már korábban leszögezte: „Ha szükséges lesz, akár Strasbourgba is elmegyek!” A per tárgyát Duray Miklósnak a budapesti Inforádióban 2006 júliusában elhangzott kijelentése képezte, miszerint a „szlovák kormányt hatalmilag egyharmad részben Slota pártja alkotja, amely fasiszta párt”. A bíróság az ügyben bocsánatkérésre kötelezte Durayt, aki ennek magyarul tett eleget. Ján Slota pártját ez nem elégítette ki, szlovák nyelvű bocsánatkérést követel, s ezért végrehajtó útján akar elégtételt kapni. Amennyiben Duray nem tesz eleget a végrehajtó felhívásának, akár 30 ezer euró kifizetésére is kötelezhetik. /Duray megóvta a végrehajtási utasítást. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./
2009. december 21.
Gazda Árpád 43 éves, kétgyermekes családapa, Kolozsváron él, szabadúszó újságíró és vállalkozó. 1989 decemberében a Tőkés László lelkipásztort védő református gyülekezet „kemény magjához” tartozott, december 17-én hajnalban a parókia épületében tartóztatták le a Securitate emberei. Jelenleg a Krónika, a Heti Válasz és az Inforádió munkatársa. Gazda Árpádot hajnalban elvitték, megverték és többórás betonpadlón való hasalás után kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Egy szobában tizenkét dupla emeletes vaságyra 72 embert zsúfoltak be, ketten aludtak egy ágyon. 20-án este a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, majd az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kijózanították. A temesváriak tudták, hogy Stanculescu és Chitac tábornokokat azért vezényelték oda, hogy a tüntetéseket elfojtsák, mégis miniszterek lettek az első kormányban. Gazda Árpád újságíróként egyike volt azoknak, akik a temesvári forradalom körüli sűrű ködöt próbálták eloszlatni. A teljes igazság a mai napig nem derült ki, az igazságszolgáltatás még mindig nem mondott ítéletet a forradalom dossziéi ügyében. A magyarság sorsa nem rendeződik megnyugtatóan emellett nincs meg az a nemzeti kohézió, összefogás, ami a diktatúra idején természetes volt. Valentin Voicila, az aradi forradalom vezéralakja tehetséges színész volt, 1989. december 21–22-én az aradi Városháza előtt a tömeg előtt beszélt. Később is vehemensen követelte a magukat súlyosan kompromittált személyek eltávolítását a sajtóból. Aradra érkezett Ilie Matei, a párt akkori Központi Bizottságának titkára, aki lövetni akart, s azt kérte a katonaságtól, hogy forgassa meg a tüntetőkben a szuronyt. – Voicila szerint 1989 decemberében három szakasz különböztethető meg. Az első a spontán népi felkelés Temesváron, amikor a diktatúrát, hazugságokat, hideget és nélkülözést elszenvedni már képtelen tömeg az utcára vonult. A szikra Tőkés László volt, aki mögé felsorakozott a nép. December 20-tól már megújító forradalomról lehet beszélni, a forradalom ugyanis programot feltételez – volt ilyen Temesváron, és 21-től Aradon is. Központi szinten kétségtelenül volt egy titkosszolgálati megegyezés, a hadsereg felső szintjén is – Nicolae Militaru tábornokból nem lehetett volna Moszkva nélkül az, ami lett. A diverzió szerinte a hatalom december 22-én történt átvételéhez fűződik. Voicila húsz év után kiábrándult ember. Egyrészt a szociális helyzet miatt. A másik ok: azok a katonatisztek, akik tűzparancsot adtak ki, tábornokok lettek, akik megtagadták a teljesítését, nyugdíjasok. A harmadik: a politikai rendszer maffiózó, pénzügyi érdekek mozgatják, nem a gondolati vita. Voicila sokszor beszélt a román–magyar megértés, összefogás szükségességéről. Annak idején ő utalta ki az RMDSZ-nek a székhelyet, vehemens támadások érték ezért. Tóth Sándor pedig, az életét az aradi forradalomban áldozott magyar állampolgár, különösen a szívéhez nőtt. Olyan román vagyok, vallja, aki értékeli a magyarokat, azért is, amit Erdélyben tettek, építettek. A forradalmárok számára segélyeket hozó Tóth Sándort halála előtt, december 22-én személyesen is megismerte. December 22-én Voicila figyelmeztette, hogy nagyon veszélyes a helyzet, de ő nagyon bátor ember volt. Voicila amíg él, jelen lesz a román–magyar kapcsolatokban, mert kötelességének érzem leróni a háláját azért, amit Tóth Sándor tett. /Pataki Zoltán, Jámbor Gyula: Húsz év múltán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./
